Képregény

A webképregénnyé modernizált görög szerelmi történet durván belecsap az Olümposzi lecsóba

Rachel Smythe webképregényének keményfedeles változatát immár a könyvespolc ékeként is élvezhetik az olvasók. Az Olümposzi história első részében betekintést nyerhetünk a modernizált istenségek mindennapjaiba, és szappanoperába illő drámáikba egy egészen újfajta ábrázolásban tálalva. Formabontó, egyedi és látványos képi világ jellemzi a kötetet. Lássuk, tartalomban tud-e újat nyújtani a jól ismert görög történet. Kritika
Korábban a témában:

Mi az a webképregény?

A webképregények – angolul: webcomic – mára szerves részeivé váltak a populáris kultúrának. A képes szövegek szabad megosztása az interneten, számos rajzművész előnyére vált, hiszen így szükségtelenné vált a képregénykiadóknál történő házalás. Az olyan internetes oldalak, mint például a WEBTOON lehetővé tették, hogy az alkotók szabadon megoszthassák műveiket a nagyvilággal, mindegy, hogy az illető milyen technikai vagy szövegalkotási tehetséggel, esetleg rutinnal rendelkezik. A webképregény egyik nagy előnye a papír alapú képregényekkel szemben, hogy akár zenei aláfestést vagy bármilyen animált panelt használhatnak a nem mellesleg végtelenségig görgethető történetekben. Ez a funkció kifejezetten leegyszerűsíti például az olvasást mobiltelefonon.

Nem véletlen, hogy felhívta magára a figyelmet az online képregényesek világa, hiszen a bárki számára elérhető történetek között igazi kincsek lapulnak, melyeket gyakran díjakra is jelölnek.

Rachel Smythe alkotását például Eisner-díjra. Perszephoné és Hádész kapcsolata már számos művészeti ágazatban tevékenykedő alkotót megihletett a történelem során. Várható volt, hogy előbb vagy utóbb webképregény formájában is viszont fogjuk látni a történetet.

Erről szól az Olümposzi história

Mielőtt belecsapnánk az istenségek családi drámáiba rögtön az első oldalak egyikén a szerző figyelmeztetése fogadja az olvasót. A kötetben ugyanis szerepel mérgező párkapcsolat, érzelmi és fizikai bántalmazás, illetve  szexuális erőszak. Akit érzékenyen érintenek ezek a témák, számukra nem biztos, hogy a megfelelő olvasmány.

A vaskos kötet a Lore Olympus 1-25. fejezeteit tartalmazza, annyi változással, hogy az eredetileg 10. fejezetként megírt Héra-központú részt a szerző a képregény végére helyezte. Az Olümposzi história a legérdekesebb istenségeket szedte egy csokorba: Zeusz, Héra, Hádész, Artemisz, Poszeidón, Aphrodité, Erósz, Hermész, Apollón és természetesen Perszephoné.

A központi szerep egyértelműen Hádésznak és Perszephonénak jut, annak ellenére, hogy egyetlen közös jelenetük van csupán, amikor fizikai valójukban is kontaktusba kerülnek egymással.

Kanyarodjunk vissza kicsit a képregény kezdetéhez, amikor tanúi lehetünk annak, hogyan használja ki anyagilag és érzelmileg egy nimfa az Alvilág istenét. Majd rögtön ezután megismerjük a tavasz gyönyörű istennőjét, Perszephonét, aki izgatottan készülődik első olümposzi bulijába. A szűz lány reméli, hogy sikerül beilleszkednie az istenségek közé, hiszen eddig édesanyja szárnyai alatt élt a halandók világában. Arra azonban nem számít, hogy önhibáján kívül Aphrodité ármánykodásának esik áldozatul. Ebben a jelenetben jól tükrözi a szerző napjaink egyik kiemelten veszélyes bulijelenségét: a beginázott tinilány esetét. Köntörfalazás nélkül bemutatja, mennyire könnyű prédák lehetnek a fiatal, kezdő bulizó lányok ha egyedül maradnak egy idegen közegben. Pláne ha egy Erósz szépségű férfi környékezi meg őket. Perszephoné itt még megússza annyival, hogy betuszkolják őt Hádész kocsijának hátsó ülésére, aki csak akkor veszi észre a lányt, amikor már hazaér. Kettejük szerelme ezzel borítékolható is lenne, azonban a sors intrikája természetesen közbeszól. Az Alvilág és Hádész ábrázolása egyébként rendkívül szimpatikus, annak ellenére is, hogy fekete és sötétkék tónusokat társított hozzájuk a művésznő. A tavasz istennőjét pedig úgy alkotta meg, hogy a rózsaszín és fehér színek tökéletesen kiegészítsék ezt a kékséget. Másnap elválnak útjaik, de fejben egyáltalán nem képesek szabadulni a másik emlékétől. Perszephoné később igyekszik felvenni a kapcsolatot a férfival, aki folyamatosan őrlődik érzelmeivel.

Forrás: Cicero könyvstúdió Facebook oldala

Erósz nem bír elszámolni a lelkiismeretével, így bocsánatkérő fánkokkal érkezik Artemisz és Perszephoné lakására, akik végül engednek a fiúnak. Ebben a részben előtérbe kerül egy rendkívül kártékony, birtokló, fenyegető anya-fia kapcsolat, illetve a birtokló viselkedés egy egészen más kontextusba helyezett változata is. Erósz személye elég megosztó, hiszen vagy parancsra, vagy pedig balul sikerült jó szándékának köszönhetően cselekszik rosszul. Mindezek ellenére egyáltalán nem tekinthető gonosznak, ennek köszönhetően nehéz felette ítélkezni.

Az Olümposzi história cselekménye akkor hág a tetőfokára, mikor Artemisz meghívja magukhoz testvérét: Apollónt. A férfi töretlenül ostromolja Perszephonét, aki elég tapasztalatlan a flörtölésben, így nem is igazán tudja, hogyan viselkedjen a nyomuló istenséggel. A filmnézős este elég megrázó véggel zárul, jobb ha erre lelkileg is felkészül az olvasó. Rajztechnikailag elképesztően gyönyörű módon oldotta meg a szerző ezt a jelenetet. Abszolút átélhető, megrázó és hiteles bemutatását választotta Smythe ennek a tragédiának. Ezen a ponton megkérdőjelezhetővé válik Artemisz érdeme is a barátnői címre. Először magára hagyta a védtelen Perszephonét egy buliban, majd annak ellenére, hogy nem enged be férfiakat a lakásukra, mégis kivételt tett többek között a testvérével. Elég naiv és tapasztalatlan ahhoz, hogy ne lássa mi zajlik az orra előtt, ráadásul ezt fel sem lehet róni neki, pont ezen indokok miatt. Már most borítékolható, hogy a két lány kapcsolata igencsak meg fog változni a következő kötetben és borús, nyomasztó érzelmek uralják majd a folytatást.

Működik a modernizálnt görög mítosz

Rachel Smythe nem csupán újragondolta egy modernebb formában, hanem extravagáns színvilággal és grafikai megoldásokkal is felturbózta a görög istenségek történeteit. A karakterek nem aprólékosan kidolgozottak, esetenként elég elnagyoltak, de megvan a maguk bája. Ahogy az istenségekre jellemző: a nők szépek és kívánatosak, a férfiak jóképűek és szexik. Az egész képregény olyan hatást kelt, mintha festékkel készült volna.

Smythe a megszokott képregényes panel elrendezéseket felrúgva, különféle geometriai formákat és sajátos elrendezést alkalmaz.

Akadnak egymásra tolt, vagy srégen eltolt elemek; egész oldalas, keret nélküli képek. A múlt eseményeit szürke és fekete-fehér árnyalatokkal ábrázolja, egyértelműsítve annak időbeli eltérését a jelen eseményeitől. Valószínű nyomdatechnikai probléma, de sajnos a sötétebb színek néhol annyira sötétek, hogy nehezen lehet kivenni rajtuk például a karakterek ábrázatát. A lila karakterekre, mint például Zeusz ez különösen jellemző probléma.

Szövegalkotást tekintve az alkotó néhol igencsak elment a szélsőségek felé. Egyfelől nehezen lehet eldönteni, hogy milyen korosztálynak is szánja a képregényt. Bizonyos részekben nem felnőtt, hanem eltúlzott tinédzser viselkedést mutatnak a karakterek. A párbeszédekben is akadnak ciki mondatok, melyek úgy hangzanak, mintha egy “ZS” kategóriás amcsi filmben durrogtathatnak a szereplők. Ez pedig nehezen összeegyeztethető azokkal a komoly problémákkal, amelyeket megjelenít a kötet.

Az Olümposzi história egyértelműen megérdemli, hogy kiemelték az online térből, és ebben a csodás keményfedeles változatban is az olvasók elé kerülhetett. Amellett, hogy egy újfajta és kellemes vizuális élményt nyújt, remekül megragadja az görög mitológia szappanopera jellegét. A modern korba való átültetés frappánsan sikerült a művésznőnek, hiszen simán beillesztette a mobilokat és sportkocsikat a fehér leplet viselő istennők korába.

Rachel Smythe bebizonyította, hogy kiválóan összeegyeztethető a modern művészet, a régi mítosz és az online tér hármasa. A görög istenek életén keresztül kiválóan bemutathatók komoly társadalmi problémák, melyek egyre nagyobb teret kapnak a nyilvánosság előtt, és nem szabad őket tabuként kezelni többé.

Ajánlom képregény- és mitológia kedvelő könyvmolyoknak, és azoknak, akik vágynak arra, hogy az újdonság erejével valami ledöntse őket a lábukról végre. Izgatottan várom a folytatást, ahol drámában egész biztosan nem lesz hiány.

Rachel Smythe: Lore Olympus – Olümposzi história 1.
Kiadó: Ciceró
Kiadási év: 2021
Eredeti cím: Lore Olympus: Volume One
Fordító: Márton Zsófia
Oldalszám: 384
Értékelés: 8/10 partizó félisten raptor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.