HIRDETÉS

HIRDETÉS

Képregény

A virrasztókból lesznek a halál legjobb barátai – Death Vigil kritika

Stjepan Šejić horvát rajzolót a tavalyelőtt itthon debütált Harleenból, vagy a Rat Queens, a Witchblade és más TopCow/Image Comics címek rajzolójaként ismerjük, pedig 2020-ban már hátrahagyta ezeket a kiadókat. A fősodorbeli képregények helyett olyan saját projekteket gondoz, mint a Sunstone vagy az itthon limitált számozott példányszámban megjelent Death Vigil – Virrasztók. Bár a történet 2014-ben indult, és a jelenlegi önállósodási időszak parkolópályára tette, a nyolcfüzetes képregény egy teljes történetet ad ki, és minden benne van, amiért szeretjük a dark fantasy beütésű kalandokat. Képregénykritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sejic képregénye a klasszikus Jó és Rossz küzdelemre épül, megközelítve azt két, hagyományosan rosszfiúknak gondolt frakciókkal. Egyik oldalon a Kaszás – egy kedves, Bernardette nevű nő – és a Virrasztók állnak, akik haláluk utáni küldetése a jelenleg ismert normális élet óvása. Ők olyan személyek, akikben megvan a tehetség ahhoz, hogy a Kaszás kiválasztottjai legyenek. Ha haláluk pillanatában ezt felismeri bennük a Kaszás, akkor felajánlja nekik, hogy csatlakozzanak csapatába. A Kaszás és az ő követői általában negatív hősökként jelennek meg a mitológiáktól kezdve a fantasy alzsánerekig – erre képi világban némileg Šejić ráerősít, de többnyire kompenzálja a rosszfiús imázst. Halálfejes pólók és bőrkabátok alaptartozékai a Virrasztó-ruhatárnak, de a szőke vagy ősz haj, a színes ruhák közel sem emlékeztetnek arra, hogy ez a csapat a rosszak táborát erősíti – még akkor se, ha zombi vikingekkel cimborálnak.

Sőt, a Death Vigilben egy együttműködő, szerethető családként működnek, aminek bárki tagja lehet. A másik oldalon a nekromanták állnak, akik a Virrasztók által oltalmazott életet kínálják tálcán fenyegető démonoknak és lovecrafti szörnyeknek, akikkel szövetkezve örök életet és hatalmat remélnek. A két fél összecsapásait a mi valóságunktól egy fátyol nevű fal rejti el, amelyet a nekromanták igyekeznek áttörni, hogy szörnyeiket még könnyebben a világra szabadítsák. Az ő belharcaikba csöppen bele akaratlanul egy lány, Clara, aki pont jókor (vagy rosszkor) vált Virrasztóvá, ugyanis a szokásos összecsapásokon túl valami nagyobb és veszedelmes készül a háttérben, hogy elpusztítsa ismert világunkat. Ennél többet előljáróban nem is érdemes tudni a sztoriról, még ha ennyi alapján egyszerűnek, egy sokadik világmegmentős kalandnak is hangzik.

HIRDETÉS

Šejić viszont az egyszerű alapokból egy nem túlbonyolított, de mégis csavaros sztorit kerekít, ami egy-két pillanatot kivéve nem sok üresjáratot tartalmaz.

Klasszikusokat idéz, mint például Sandmant (lásd Bernardette karakterét), vagy H. P. Lovecraft univerzumát: a lovecrafti hatás a nekromanták csatlósaiban fedezhető fel, amik nemcsak küllemükben, hanem háttértörténetükben is sokat kölcsönöz a Cthulhu-mítoszból. Az ismerős jegyeket az erkölcsileg szürke karakterek teszik érdekesebbé, hogy ne legyen olyan egyszerű és egyértelmű a Jó-Rossz háborúja.

Šejić más képregényeihez hasonlóan, a Death Vigilben is főleg a szerethető szereplők viszik el hátukon a sztorit. Olyan, hétköznapi mércével felfoghatatlan terheket cipelnek hátukon, mint az örök élet vagy a soha véget nem érő harc. Bár ott lóg a levegőben ezeknek is a súlya, Šejić szereplőinél nem a természetfeletti lét a fontos. Sokkal földhözragadtabb figurák ők, teljesen hétköznapi problémákkal. Ilyen például a történet egyik kiemelt karaktere, Sam, akit az új lány, Clara pátyolgatása és a Kaszásért, Bernardette-ért való aggódás köt le. De van itt évszázados ellentét Bernardette és az őket nem hivatalosan segítő nekromanta, Allistor között, miközben utóbbi lánya, Mia elszakíthatatlan barátja Bernadette egyik tanítványának, Jamesnek – így a két szülő kénytelen olykor-olykor letenni a csatabárdot.

Utóbbi páros nem mellesleg a leggeekebb pillanatait hozza a képregénynek, ugyanis megrögzött szerepjátékosok, akik a szörnyekkel való hadakozást csak egy újabb izgalmas kampányként fogják fel. Ilyen apró, emberi momentumokból számtalan akad a kötetben, kezdve Bernardette önfeledt táncolásától Sam és Clara meghitt holdfényben ücsörgős lelkizéséig. A Virrasztó fárasztó favicceiről nem is beszélve.

Az egyszerűnek tűnő konfliktusokat Šejić nem hagyja meg csak vázként az amúgy szövevényes cselekményben, hanem hol humorosan, hol tényleg a történetet megfordító katalizátorként használja őket.

Ez így működik, hiszen a szereplők könnyen megérthetőek, szokásaik és kisebb problémáik közel hozzák az olvasóhoz, leegyszerüsítve hiába minősülnek felfoghatatlanul természet felettieknek.

A szimpatikus karaktereken túl a világépítés a kötet legemlékezetesebbje, ahol nemcsak a cselekmény és háttérvilág szimultán bemutatása tudja érdekessé tenni az amúgy nem túl hálás feladatot, hanem a képi megvalósítás is. Šejić eszköze ehhez Clara, aki az olvasóhoz hasonlóan in medias res csöppen a Virrasztók-nekromanták háborújába, és új belépőként hirtelen sok információt kell felszednie.

Ezt az utat segítik a már említett emberi karakterek – például Bernardette, a Kaszás. Bár homály fedi, hogyan lett ő a halottakat kísérő lény, új Virrasztói irányába igyekszik a leghumánosabban viselkedni. Mindig kényelmetlenül érzi magát, attól félve, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a másikat, vagy csak rosszul fogja érinteni az újoncot a Virrasztó-lét néhány velejárója. Hasonló nyitottságú szereplő Sam, aki egyfajta báttyként vezeti végig Clarát a kezdeti nehézségeken. Vizuális oldalról pedig a panelek elrendezése könnyíti a világépítést úgy, hogy közben a narratíva is zavartalanul halad. Clara betanítását és Sam visszaemlékezését a Virrastóvá válásról egymással párhuzamosan mutatja be. A panelek elrendezése viszont nem azonnal hívja fel erre a figyelmet, hanem csak fokozatosan vezet rá az történések helyes sorrendjére. De hasonlóan látványos James kártyatrükkjeivel előadott “Bevezetés a Virrasztóság”-ba összefoglalója, vagy a későbbi, harcoknál az esetleges áldozatok csata közbeni  visszaemlékezéseit, érzéseit.

A Death Vigil – Virrasztók a darkos és humoros, szerethető történetek egy olyan fúziója, amit egy horror alapokra épülő világtól nem feltétlen várnánk. Rajzban menő, a metáltól Lovecraftig sok mindent megidéz, miközben tagadhatatlanul Šejić. A magyarul megjelent kötet kerek kalandot ad ki, de annyi fontos kérdést hagyott a történet a végére, hogy egy azonnali folytatásért kiált. Šejić tudja is a dolgát: a közönség támogatásnak hála 2022 második felében már érkezhet a folytatás.

8 /10 virrasztó raptor

Death Vigil - A Virrasztók

Death Vigil

Szerző: Stjepan Sejic
Műfaj: fantasy
Kiadás: Fumax kiadó, 2021
Rajzoló: Stjepan Sejic
Fordító: Holló-Vaskó Péter
Oldalszám: 248

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.