Az egyik legnépszerűbb Star Wars-karakter, Boba Fett visszatért, és bár az évekig rebesgetett saját mozifilm helyett végül egy rövid spinoff-sorozatot kapott, de legalább egy kicsit végre a rivaldafényben is állhatott. Mivel sokan régóta szerették volna a fejvadász önálló sztorijának megfilmesítését, az új szériával szemben nyilván nagy elvárások voltak, amelyek többségének valószínűleg nem tudott volna megfelelni – de a helyzet az, hogy ezt meg sem próbálta. Évadkritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A The Book of Boba Fett ott veszi fel a fonalat, ahol a The Mandalorian második évada véget ért: amikor a fejvadász elfoglalta egykori munkaadója, Jabba a Hutt trónját, hogy átvegye az irányítást a néhai gengszterfőnök birodalma felett. A történet innentől kezdve két szálon fut. Az egyikben visszaugrunk néhány évet az időben, egészen addig a – kis híján végzetes – pillanatig, amíg Boba Fett belezuhan a sarlakk-verembe, így megtudhatjuk, hogyan menekült meg és mi történt vele azt követően. A flashbackekkel párhuzamosan pedig azt is láthatjuk, hogyan indul a fejvadász-szakmát feladó Fett karrierje alvilági vezetőként: hogyan próbálja megvédeni trónját és elnyerni az emberek tiszteletét.
Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük, hogy
Boba Fett rajongói nem ilyen sztorit vártak, és magát a karaktert sem olyannak szerették volna látni, mint amilyennek a sorozat ábrázolta.
HIRDETÉS
Az ikonikus, ütött-kopott páncél viselője a köztudatban – elsősorban a róla szóló könyvek és képregénye miatt – egy hatékony és könyörtelen fejvadászként élt, aki nyugodtan dolgozott az elnyomó Birodalomnak és az alvilágnak egyaránt. Ebből azonban a sorozatban semmit nem látunk – helyette megtudhatjuk, hogyan élt sivatagi nomádok között, és annak hatására hogyan próbált tisztességes korrekt alvilági vezetővé válni később. Ez pedig nem is csak azért gond, mert nem felel meg a karakterről kialakult képnek: nagyobb probléma, hogy emiatt hiányos az átalakulástörténet, amelyet elvileg a sorozat be akar mutatni, hiszen csak az új, emberibb Boba Fett jelenik meg, a régit éppen hogy megemlítik. Érthető persze, ha a Lucasfilm és a Disney úgy akarja kiaknázni a karakter népszerűségét, hogy azért nem hidegvérű gyilkosként állítja a rivaldafénybe, de ez a sztori akkor lett volna teljes, ha láthatjuk azt is, honnan indult ez az ember. A sorozat másik főszereplőjével, a Ming-Na Wen által megformált Fennec Shanddel mintha kicsit az egykori Fett karakterét próbálták volna pótolni: az orgyilkosnő mintegy vállon ülő ördögként lényegében folyamatosan arról győzködi a férfit, hogy viselkedjen úgy, ahogy a sivatagban eltöltött évei előtt tette volna.
Az a történet, amit kapunk, nagyrészt kiszámítható – ez egyaránt igaz a flashbackekre és a jelenben játszódó részekre –, de azért néha tartogat egy-két nem várt fordulatot és vendégszereplőt.
Legjobban viszont azzal lep meg a sorozat, hogy éppen amikor igazán beindulna a történet, akkor zárójelbe teszi Boba Fett történetét, és két teljes epizódon át hanyagolja a címszereplőt.
Ez kétségtelenül egy nagyon furcsa húzás volt, viszont összességében érthető: a Boba Fettet nélkülöző részek ugyanis olyan karaktereket vezetnek fel, akik a sorozat végső összecsapásában fontos szerepet játszanak, viszont a széria elején még nem szerepeltek. Ha pedig az utolsó epizódban tűntek volna fel, minden előzmény nélkül – kvázi a semmiből –, az irritálóan gyenge deus ex machina megoldásként hatott volna. Így legalább kaptunk magyarázatot arra, ki hogyan és miért került a képbe. Ezeket a mellékszálakat pedig nem is tudták volna jól beépíteni a sorozat első néhány epizódjába, hiszen azokban ott voltak a flashbackek is – ha további párhuzamos sztorikat indítanak el, az elég zavaró lett volna.
A különféle vendégszereplők behozatalakor a fő szempont egyértelműen a fanservice volt, ami egyébként – az utóbbi évek Star Wars-projektjei ismeretében nem meglepő módon – áthatja az egész sorozatot. A széria igyekszik kiszolgálni a franchise korábbi sorozatainak nézőit, folyamatosan kikacsint az előzménytrilógia felé, de a képregényolvasóknak és a kivágott jeleneteket is ismerő Star Wars-fanatikusoknak is tartogat egy kis csemegét. Ironikus, hogy egyedül a Boba Fett-fanok nem kapják meg azt, amire számítanak. A karakter átértelmezésének részeként ráadásul többet látjuk az őt alakító Temuera Morrison arcát, mint a hírhedt behorpadt sisakot – ami inkább az előzményfilmek rajongóinak érdekes, főleg mert maga a színész is láthatóan igyekszik ugyanazt a figurát hozni, mint anno Jango Fettként.
A világépítés terén szintén a rajongóknak való kedveskedés volt a készítők célja.
A történetből fakadóan magától értetődő, hogy a tatooine-i helyszínek dominálnak, amiket persze jól ismerünk – ugyanakkor a sorozat azért igyekszik új oldaláról is bemutatni a bolygót és lakóit. Ami az újdonságokat illeti, a humanizált tusken-törzset vagy színes siklókat használó kiborgok bandáját, az ezekre érkező közönségreakciók egyúttal azt is megmutatják: hiába kárhoztatják sokan a Lucasfilmet és a Disney-t a jól ismert Star Wars-elemekhez való ragaszkodásért, hiszen közben a nézők jelentős része rosszul reagál a szokatlan dolgokra.
Bár a Skywalker-sagát kiegészítő spinoffok valamilyen szinten mind kapcsolódnak a kilenc központi film történetéhez, van köztük, amelyik inkább a saját lábán próbál megállni (ilyen volt mondjuk a Solo: Egy Star Wars-történet vagy a Lázadók című animációs sorozat), míg mások csak a nagy kirakós darabkái akarna lenni (lásd a Zsivány Egyest vagy A klónok háborúját). Ez az új sorozat az utóbbi kategóriába tartozik, de még ezen belül is kilóg a sorból azzal, hogy lényegében hiányzik belőle az önállóság igénye.
Talán a legjobban úgy lehet jellemezni a The Book of Boba Fettet, hogy egy olyan Star Wars-projekt, amelynek nem akartak egy saját, egyéni karaktert adni.
Története kiegészítő jellegű, önmagában nem értelmezhető, és bár próbál újdonságokat behozni, nincs egy saját világa vagy stílusa. Még a zenéje sem próbál olyan egyedi lenni, mint a The Mandaloriané, inkább arra emlékeztet, amit megszoktunk a franchise-tól. A Star Wars-univerzum újabb darabjaként viszont jól működik.
