Sorozat

A Roboraptor kedvenc HBO sorozatai

A héten végre Magyarországon is elindult az HBO Max. Ennek kapcsán a Roboraptor szerkesztősége összegyűjtötte a kedvenc HBO sajátgyártású sorozatait, amelyeket legszívesebben ajánlunk olvasóinknak a csatorna kínálatából. Íme tehát saját, személyes HBO toplistánk, kihagyhatatlan sorozatokkal!
Korábban a témában:

Csernobil (Chernobyl, 2019)

Az irodalmi Nobel-díjas Szvetlana Alekszejevics Csernobili ima című dokuregénye az emberi tragédiák oldaláról vizsgálja az 1986. április 26-án Pripjatyban bekövetkezett tragédiát. Így nem igazán együltőhelyes olvasmány – a megrázó részletek miatt nekem kétszer is szünetet kellett tartanom olvasása közben. Ebben is hasonlatos az HBO belőle merítkező, ötrészes minisorozatával, amit ugyan premierjekor már előre lehetett tékázni, de a bemutatott események leülepedéséhez és a feldolgozáshoz inkább passzolt a heti egy epizódos tempó. Bár nyilván eső után köpönyeg ilyesmin izgulni, döbbenetes volt látni a szovjet vezetőség további emberéleteket követelő halogatását, valamint azt az emberi kapzsiságból, tudatlanságból és a tekintélyelvű rendszer belső működéséből fakadó eseménysorozatot, ami az erőmű részleges felrobbanásához vezetett. A kiváló színészek és a feszes tempó, talán csak a legvégén megbicsakló narratíva ellenére a Csernobil mégsem az a sorozat, aminek többször nekiugrik az ember – túl hiteles, túl közeli az élmény. Remélhetőleg ennél közelebb sosem kerül hozzánk az atomtragédia réme.
(Forrai Márton)

 

Mesék a kriptából (Tales from the Crypt, 1989-1996)

A Mesék a kriptából azon szériák sorát gyarapítja, aminek már önmagában a neve fogalommá vált. Az EC kiadó képregényein alapuló antológiasorozat olyan rémtörténeteknek álcázott tanmesék gyűjteménye, ahol az epizódok végén mindig kaphattunk valamilyen kis csattanós, suta tanulságot az élet különböző területeiről – vagy éppen a haláléról. A részek így egyszerre voltak félelmetesek és hol szándékosan, hol pedig inkább a megvalósítás miatt megmosolyogtatóak, de éppen ez adta a báját. Az ikonikussá váló mesélő, a kriptaőr pedig még azok számára is ismerős figura lehet, akik egy részt sem láttak belőle.

Akik pedig már a kereskedelmi televíziózás hazai hőskorában is aktívan tévéztek, azok kis szerencsével a késő esti műsorsávban találkozhattak is a Csuja Imre által szinkronizált kriptaőrrel. A hét évadot megélt horrorszériából azonban itthon hivatalosan csak két évadot láthattunk. Mindenképpen hiánypótló lenne, ha a korához képest merész, korszakalkotó és emblematikus sorozat többi szezonja is elérhetővé válna, mondjuk az HBO Maxon.
(Laki Péter)

Watchmen (2019)

Folytatást készíteni egy olyan szűk közönségnek szóló kultképregénynek, mint a Watchmen? Ráadásul tévésorozat formájában, figyelmen kívül hagyva a Zack Snyder-féle filmváltozatot, csak a képregényre hagyatkozva; merész, meghökkentő és anyagilag erősen kockázatos húzás. A végeredmény pedig nem lett ugyan tökéletes, mégis kötelező néznivaló az eredeti rajongói számára. Damon Lindelof sorozata sok évvel később veszi fel a fonalat, mikor az eredeti képregény szereplői megöregedtek, múltjukon rágódva vagy épp annak következményeit szenvedve birkóznak jelenükkel. Mindezt úgy, hogy a jelenkori Amerika rasszista konfliktusára húzza fel a cselekményt, ami első olvasatra furcsán hangozhat, mégis tökéletesen működik. A széria a Watchmen univerzumát bővíti új „szuper”hőskarakterekkel, tabletta formájában bioprogramként lefuttatható emberi emlékekkel, és egy kis tintahalesővel is. Mindeközben kellő mennyiségű rejtély tartja fenn a figyelmet: mi az a furcsa hely, hol Ozymandias lakik? És hol lehet Dr. Manhattan? Akinek kimaradt, sürgősen bepótolandó.
(Széplaki Berta)

 

Az alelnök (Veep, 2012-2019)

Ha szereted a diplomáciai kavarásokat és a jó humort, akkor Az alelnök biztosan szembe jött már veled – ha meg nem, irány az HBO Max! A 17-szeres Emmy-díjas sorozatban Selina Meyer (a Seinfeld és a Christine kalandjai remek színésznője, Julia Louis-Dreyfus) szenátorasszony és későbbi alelnök megpróbáltatásait követhetjük végig mind politikai pályafutása, mind magánélete területén. Az alelnök a szokásos emelkedett hangulatú, pátoszos politikai sorozatoknak alaposan beintve önfeledten lubickol az amerikai politikai intézményrendszer bohókás ízekre szedésében, de hatalomittas figuráival meglehetősen ismerős görbe tükröt állít a hazai nézők elé is. Az HBO népszerű politikai szatírája azonban nemcsak a szövevényes politikai-diplomáciai iszapbirkózások remek pellengére állítása miatt maradhat meg bennünk: tengernyi hasfalszaggató helyzet mellett drámát is kínál, megmutatva, hogy még a politikusok is esendő, megannyi problémától terhelt emberek – csakhogy frusztrációik jóval több polgártársuk életére hat ki, mintha csak egy átlagjános keverné azt a bizonyos lócitromot.
(Szente Ádám)

 

Itt és most (Here and Now, 2018)

Alan Ballt forgatókönyvírót olyan HBO sorozatokért imádhatjuk, mint a Sírhant művek vagy a True Blood, az Amerikai szépséggel pedig örökre beírta magát a hollywoodi írók nagyjai közé. Kevésbé ismert, de szintén kimagaslóan jó sorozata a 2018-as Itt és most, amely egy multikulturális portlandi család életébe nyújt bepillantást. A Bayer-Boatwright házaspár saját tinédzser lányuk, Kristen mellett három örökbefogadott gyermeküket próbálják kiengedni a nagybetűs életbe: a kolumbiai és nem mellesleg meleg Ramont, a vietnámi Ducot és líbiai Ashleyt. Amennyire színes a család, annyiféle konfliktus. A “tegyük mindig a jó dolgot” mentén Mrs. Bayer-Boatwright és gyermekei között alakulnak a legnagyobb törések, amely izgalmas reflektálás a filmvilágban is trendi diverzitásra. Bár van egy pszichológiai, némileg misztikus vonulata a szériának, Ball legerősebb üzenetei a politikai korrektség témájában ütnek. Meddig mehetünk progresszivitásban? Meddig helyezkedhetünk bele a másik ember vélt helyzetébe? Iskolai tüntetés, pszichológiai kezelés, munkakeresés és kapuzárási pánik köré szőve bontja ki ezeket az Itt és most.
(Scheirich Zsófi)

 

Az elit alakulat (Band of Brothers, 2001)

A 2001. szeptember 9.-én bemutatott, 10 epizódos sorozat Stephen E. Ambrose azonos című kötete alapján készült, és egy tucatnyi katona sorsán keresztül mutatja be a II. világháború szörnyűségeit, az amarikai csapatok által megjárt hadszínterek többségét. A hadsereg 101-es légiszállítású hadosztályának 506-os ezredéhez tartozó, Georgia államban kiképzett Easy század 1942-ben alakult önkéntesekből, és elsőként 1944-ben vetették be őket, éppen a D-Napon. A néhány évvel korábban bemutatott Ryan közlegény megmentésének sikere után várható is volt, hogy a háborús téma újabb feldolgozásokat fog kapni, külön érdekesség, hogy a produceri gárdában Steven Spielberg mellett a korábbi témaspecifikus filmben főszerepet kapott Tom Hanks is megtalálható. Bár a sorozatot az USÁ-ban forgatták, a díszlet és a jelmezek tűpontosan visszaadják a háborúszabdalta Európa hangulatát, az epizódoknak pedig külön mélységet ad, hogy minden részt egy-egy túlélő veterán saját szavaival vezetnek fel.
Az elit alakulat sikere különleges rajongási hullámot indított el. Tömegével érkeztek a levelek és egyéb saját készítésű ajándéktárgyak a még életben lévő századparancsnokhoz, Richard D. Winters őrnagyhoz, akinek családja később kénytelen volt nyilatkozatot kiadni arról, hogy a rajongók legyenek tekintettel az idős veteránra, aki békében szeretné leélni nyugdíjas éveit – végül mintegy 10 évvel később, 2011-ben, 92 évesen hunyt el. A Winters őrnagyot megformáló brit színész, Damien Lewis karrierjét pedig jócskán beindította a szerep: később olyan sikeres produkciókban láthattuk viszont, mint a Homeland, illetve a jelenleg is futó Milliárdok nyomában.
(Nagy Judit Áfonya)

 

A Fehér Lótusz (The White Lotus, 2021-)

A társadalmi szatírát Mike White (Rocksuli, Narancsvidék) rendezte és mindössze hatrésznyi játékidőt hagyott a pénzes vendégek és a szállodai dolgozók aktuális életkörülményeinek bemutatására (de már készül a 2. évad). Ami pedig rögtön az első rész után világossá válik, hogy itt bizony a végére szar kerül valaki palacsintájába, pontosabban bőröndjébe: valaki meghalt a Fehér Lótusz nevű szállodában. Miután egyből az arcunkba kapjuk a sorozat központi  rejtélyét, a rendező gyorsan vissza is ránt minket egy héttel korábbra. A gazdag, fehér, nyaralni vágyó vendégeket arcra fagyott mosollyal köszöntik a helyi lakosokból álló szállodai alkalmazottak. A sorozat kiválóan adagolja a vendéglátós létforma minden zsigeri elemét, amelyben érvényesülhet a társadalmi és faji különbözőség. A műmosolyon és az alázatosságon túl bemutatja, hogy a fizető munkahelyért való küzdelem annyira erős tud lenni, hogy valaki még egy szülés küszöbén is képes bemenni dolgozni. A koncepció, a helyszín és a szatirikus hangvétel tehát pazar alapot szolgáltat a sorozatnak. Ám a habot a tortára mégis csak annak a rengeteg karakternek kell feltennie, akiket a sorozat a 6 rész folyamán mozgat. A Fehér Lótusz a nehéz témák ellenére is egy igazán szórakoztató és szerethető szatíra, érdemes tehát esélyt adni neki.
(Demencze Ilona)

 

Éles tárgyak (Sharp Objects, 2018)

A Hatalmas kis hazugságokat is rendező Jean-Marc Vallée minisorozata egy – a legjobb értelemben vett – lassú égés, amely időszakosan egy-egy tökéletesen időzített mozzanattal szívszorító vagy épp gyomorforgató csapásokat mér a nézőre. Hősünk egy érzelmi és lelki problémákkal küszködő újságíró, aki durva gyilkosságok kivizsgálására tér vissza szülővárosába, hogy a helyi közösség tökéletesnek tűnő felületét levakarva rothadó, gennyes titkokat hozzon a felszínre. Vallée fantasztikus rendezése elképesztő sötét hangulatot kölcsönöz a Holtodiglant is szerző Gillian Flynn regényadaptációjának, míg Amy Adams, Patricia Clarkson és Eliza Scanlen őszintén és hitelesen testesítik meg a történet központi trióját: a nyomozót, mátriárkaként regnáló anyját és lázadó féltestvérét. Mint minden jó, modern pszichológiai thriller-krimi hibridben, a főszereplőnek itt is saját és mélyen ítélkező családja és közössége démonjaival kell szembesülnie nemcsak a rejtély megoldásához, hanem saját ép elméje megőrzéséhez – és persze ahhoz, hogy másokra ne az a jelen és jövő várjon, amit ő megtapasztalt. Az Éles tárgyak tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlott: témáit olyan zsigeri módon szemlélteti, hogy a legedzettebbek is émelyeghetnek alig abbahagyható nyolc epizódja során.
(Georgiadis Leonidas)

 

A hátrahagyottak (The Leftovers, 2014-2017)

Damon Lindelof (Lost, Watchmen) sorozatában az emberiség 2 százaléka teljesen váratlanul, egyik pillanatról a másikra eltűnik, a hátramaradottaknak pedig minden magyarázat híján meg kell küzdeniük a tudattal, hogy szeretteik csak úgy köddé váltak és soha többé nem láthatják őket. Premisszája alapján A hátrahagyottak egy rejtélyközpontú  misztikus történet is lehetne, ám erről szó sincs,  ne is várjuk, hogy megtudjuk, mi történt a köddévált milliókkal. Ehelyett a sorozat kizárólag azokra koncentrál, akik maradtak és akik életére valamilyen formában visszafordíthatatlan hatással volt az esemény. Ebből pedig egy minden ízében kőkemény, gyönyörű drámával találjuk szemben magunkat veszteségről, gyászról, továbblépésről. Arról, hogyan élhetnénk együtt a teljesen értelmetlen megmagyarázhatatlannal, lehetünk-e még boldogak egy világméretű tragédia után.
A sorozat első évada Tom Perotta azonos című regénye alapján készült és többé-kevésbé annak cselekményét is követi, a második és harmadik évad történetét viszont Lindelof és Perotta már kifejezetten a sorozathoz írta. A hátrahagyottak egy minden ízében művészi precizitással megkomponált, olykor gyomorszorítóan letargikus, olykor szivszaggatóan felemelő utazás. Egyszerre  a természetfeletti határán egyensúlyozó biblikus megváltástörténet és végtelenül emberi karakterek egymásbafonódó útjainak meséje, akik rendítehtetlenül keresik a kiutat egzisztenciális krízisükből és próbálnak továbblépni életükben. A hátrahagyottak kihagyhatatlan darab az igazán mélyreható karakterdrámák kedvelői számára.
(Hartai Dávid)

 

A zászlónk halált jelent (Our Flag Means Death, 2022-)

Rengeteg számomra kedves, kedvenc HBO sorozatot tudnék írni. Mégiscsak egy olyan csatornáról van szó, ami többek között adott nekünk egy Oz-t (!), Félig ürest (!!) vagy éppen Maffiózókat (!!!). Az HBO annyiszor írt TV történelmet, hogy azt szinte meg sem lehet számolni. Én azonban a mindenki által ismert klasszikusok helyett inkább egy friss kedvenccel egészíteném ki a listát. Ugyanis nemrég debütált a Taika Waititi-istálló legújabb sorozata, a három rész alapján is egészen fergetegesnek ígérkező A zászlónk halált jelent. Már csak a hihetetlen, de (részleteiben) igaz alaptörténete miatt is említést érdemelne. A sorozat főhőse ugyanis Stede Bonnet, aki mint „Az úriember kalóz” vonult be történelemkönyvek lábjegyzeteibe. Agyanis a legtöbb tengeri martalóccal ellentétben Bonnet jómódú, földbirtokosként élt. Csak éppen – állítólag – annyira elege lett a családjából és zsémbes, házsártos feleségéből, hogy a biztonságos és gondtalan életét inkább a kalózlét gyötrelmeire cserélte. Mivel pedig nulla tengerész tapasztalattal rendelkezett, így természetesen csapnivaló kapitány volt, akit az emberei sem tiszteltek – pedig még bért is fizetett nekik.

Az ő bizarr karrierjét dolgozza fel szabadon értelmezve A zászlónk halált jelent, ami kicsit olyan, mintha a Nagy Katalin: A kezdetek és a Hétköznapi vámpírok találkozásából jött volna létre. Ugyan Waititi itt nem mint író/show-runner/ötletgazda, hanem csak rendezői és színészi (Feketeszakállt alakítja) minőségben vesz részt, a sorozat humorát és hangulatát így is eléggé meghatározza a jelenléte. Ahogy a Hétköznapi vámpírok parodizálja a vérszívó legendák abszurditásait, ahhoz hasonlóan állít görbe tükröt a kalóz lét hülyeségei elé ez a sorozat. Teszi ezt frissen és meglepően feszesen. A főszereplő Rhys Darby pedig valósággal lubickol a megnyerő és kissé szánalmas pojáca – afféle kalózsipkás Michael Scott – szerepében. Ám hasonlóan erős a szenzációsan abszurd karakterekben, és tehetséges komikusokban/karakterszínészekben tobzódó mellékszereplő gárda is.  A zászlónk halált jelent nem árul zsákbamacskát: egy eszelősen szórakoztató, precízen összerakott kalóz-komédia.
(Pongrácz Máté)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.