Az HBO új sorozata, a The Baby a klasszikus gonoszgyerek horrortoposzt dolgozza fel morbid humorral és sötét, múltban gyökerező személyes drámával körítve. Nagy erőssége, ahogy a sztori groteszk furcsaságát megjeleníti. Valamint az, hogy az alkotók miként tálalják a sorozat legsötétebb momentumait. Ezek mellett még az arányérzéke is rendben van. De minden hatásossága ellenére sem biztos, hogy széles tömegeket megszólító darab lesz. Spoilermentes ajánló a sorozat első hat része alapján.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A gyermekvállalással és a szülővé válással járó félelmek nem véletlenül lehetnek a mai napig a horrorfilmek kedvelt témái. Egyfelől már a szülőség önmagában is sok változást hoz az ember addig megszokott életébe. Az új helyzetek szülte bizonytalanság, az ismeretlen kihívások pedig mindig félelmetesek. A rengeteg új érzelmi impulzus felkavaró lehet, és gyakran a gyermeket vállaló pár kapcsolatát is próbára teszi a gyermekáldás előtti és utáni időszak. A szülést követően kialakuló mentális, pszichés zavaroknak külön szakirodalma van, a legtipikusabb kórképeket pedig a horrorfilmek is szívesen emelik be történeteikbe. Mint például a gyermekének betegséget vízionáló, vagy éppen okozó Münchhausen-szindrómás anyák az Azban vagy a gyászt középpontjába állító The Babadookban. Vagy a szülés utáni (posztpartum) depressziót, amit a téma klasszikusában, a Rosemary gyermekében vagy a Servantben is láthatunk.
Másfelől pedig ott van egy törékeny, kiszolgáltatott, magatehetetlen emberpalánta, akit életben kell tartani. A hatalmas felelősség szintén addig szokatlan szituációkba sodorhatja a szülőket. Minden egyes büfinél résen vannak, hogy nem nyelt-e félre, vagy egy apró karcolás is végzetes sérülésnek érződik. A baj pedig néha még akkor is megesik, ha a szülő csak egy pislogásnyi időre vette le szemét a kicsiről. A gyerek egyúttal szervezőerővé is válik, hiszen a szülőpárosnak nagyon sok mindent a baba igényeihez kell alakítani. Ezeket az igényeket pedig a gyerek hangos sírással közli. Néha viszont nagyon nehéz rájönni, mi áll a sírás hátterében. A gyerekek ráadásul nagyon érzékenyek a környezetükre, így már az őket ért legkorábbi hatások is nagyban befolyásolják személyiségfejlődésüket. Különösen oda kell figyelni arra tehát, hogy milyen érzelmi közegnek vannak kitéve. Nem egyszerű munka szülőnek lenni, éppen ezért nem is való mindenkinek. Legszélsőségesebb esetben a felkavaró gyilkossági hírekben találkozhatunk a következményekkel. A jobbik eset az, ha valaki tisztában van azzal, hogy nem szeretne szülő lenni, és tudatosan marad gyermektelen. Mint ahogy a The Baby főszereplője, Natasha is.
HIRDETÉS
Natashát (Michelle de Swarte) egyre jobban zavarja, hogy a barátnőivel tartott iszogatós kártyapartikat óvatoskodóbb hangnemben kell tölteniük egyikük gyereke miatt. Szinte radikálisan gyermekellenes, és amikor az utolsó barátnője is bejelenti terhességét, teljesen kiábrándul a többiekből. Búfelejtés céljából egy kis tengerparti kabinba vonul vissza, de nyugalma itt sem lehet zavartalan. Egy kis éjszakai cigizés során pedig pontosan az ölébe pottyan, amitől a leginkább menekülni akart: egy csecsemő. A babától azonban nem tud egykönnyen megszabadulni, az valahogy mindig visszatalál hozzá. Gyakran fura balesetekből bekövetkező halálesetekkel körítve.
A The Baby mintha csak a gyerekvállalással járó összes félelmet és problémakört megpróbálná beleszuszakolni a cselekménybe. A gyerek életben tartása, a megváltozott életkörülmények, az addig szokatlan szituációk, a megváltozott emberi kapcsolatok mind-mind előkerülnek valamilyen formában. De még az olyan kényesebb témák is, mint a nem kívánt terhesség, az azonos neműek gyerekvállalása, a patriarchátusnak kiszolgáltatott női test és a gyerekek által megélt erőszak. A készítők viszont jó érzékkel tapintottak rá a nézőpontkarakter és a stílus megválasztására. Persze a vígjátékok egy jól ismert, régi húzása, amikor a humorforrást eltérő személyiségű karakterek kontrasztjára építi. Vagy amikor tudatosan taszítanak valakit olyan szituációba, amitől irtóznak.
A The Baby első részei jól is használják ki ezt a szituációs humort, ami a szülőknek vagy gyerekekkel foglalkozóknak még viccesebben csapódhat le. A téma örök klasszikusát, az első pelenkacsere traumáját természetesen nem úszhatjuk meg, de még egy ennyire közhelyes szituációt is sikeresen emelt a cselekménybe.
A fekete-komédia sorozat a morbid baleseteket is hatásosan tálalja. A fulladástól, a polcboruláson át, a labda után szaladó kutyával bezárólag. Ezzel pedig sikeresen váltja ki azt a bűnös érzést, amikor nevetünk valamin, amin nem kéne. Hangulatában időnként a brit sorozatok egy modern klasszikusát, az Utopiát is képes megidézni. Ebben nagy szerepe van a kamera- és színkezelésnek. Az egyébként tompább, visszafogott színvilágba néha csak betolakodik egy-egy kiugróan színes elem, míg máskor pont a fura szögekből fényképezett tarka színkakofónia okoz furcsa vizuális élményt. Amit a főleg suttogásokra és kántálásokra épülő sound design, valamint jól megválasztott zenei betétek is kiegészítenek.
Az HBO által előzetesen megtekintésre bocsátott hat rész továbbá jó arány- és ritmusérzékkel építi a narratívát. Szépen adagolja az információkat és a gyereket övező misztikumot, miközben a főbb szereplők jellemét, hátterét is fokozatosan bontja ki. Egyedül az ötödik rész hoz egy élesebb hangvételbeli és dramaturgiai váltást, ami már inkább a múlt bűneire koncentráló sötét dráma mint vígjáték.
A The Baby egyelőre sok újdonságot nem hozott a gonoszgyerekes horrorok világába, de ez még változhat. A kortárs art house horrorokra hajazó látványilág és hangulat, valamint a stílus viszont teljesen működőképes. A történetben magyarázatra váró lyukak, valamint a felvillantott irány azonban sok érdekességet tartogathat még.
Kedves Raptoriánusok! Elindult Facebook csoportunk, a Raptorsimogató! Várunk téged is. FB csoport elérése itt.
