Könyv

A Horgonyhely szerencsére távol tartja magát a kifulladó angolszász fantasy-hagyományoktól, azonban helyet kapnak benne a nemzetközi szerzőket is foglalkoztató, komoly témák.

Sorozatunk legújabb részében ismét a sci-fi előfutáraival, azon belül is a disztópiával foglalkozunk Jevgenyij Zamjatyin Mi című regényén keresztül.

A Wayward Pines folytatása hozza az első kötet borzongató-faktorát, egy kicsivel lemarad az elődtől. (Ha valaki nem olvasta az első részt, akkor SPOILERVESZÉLY!)

Múlt hónapban befejeződött a modern horror kialakulásának feltérképezésére tett kísérletünk, a sorozat viszont korántsem ért véget, ugyanis a geekoszférát nem ez az egyetlen műfaj jellemzi. Most a sci-fi elődjeinek vizeire evezünk, amelyhez legalább a XVI. századig kell visszakanyarodnunk, egészen az angol filozófus, Morus Tamás Utópiájáig.

Amikor kijön bármi, ami új és kémes, legyen szó akár egy regényről, akár a soron következő Bond-filmről, hiába vagyok rá kíváncsi, mindig ott motoszkál bennem a félelem és rettegés, hogy valami igazán nyugtalanítóan rossz közeleg.

Retró hangulatú sorozatunk legújabb részében ismételten a geekség irodalmi gyökereit próbáljuk meg feltárni. Immáron harmadszor, és egyben utolsó alkalommal kíséreljük meg a modern horrorhoz vezető út bejárását.

Képzeljük el, mi lett volna, ha a Twin Peaks vége befejezett, kerek egész lett volna (oké, tudom, hogy jön a folytatás, de akkor is). És most képzeljük el, milyen lett volna a Lost, ha az alkotói nem megszívatják a nézőket a „tudjuk ám, mit csinálunk" puszta látszatával, hanem ténylegesen van koncepciójuk a sűrűsödő rejtélyek magyarázatára. Ugye, hogy jó lett volna? Na, valami ilyesmire számítsunk Blake Crouch trilógiájának nyitó kötete, a Wayward Pines esetében.

A fantasy alapvető hibája, hogy a felnőtté válás történetét hajlamos mézes-mázas, csodákkal zsúfolt, ám mégis túlzottan nevelő szándékú történetbe csomagolni. Számos ifjúsági és young-adult regényfolyam csúszik ebbe a hibába.

Sorozatunk második részében ezúttal is a modern horror gyökereivel foglalkozunk. Mary Shelley regénye, a Frankenstein után mostani cikkünkben a műfaj következő mérföldkövét vesszük górcső alá, amely szintén egy brit szerző, a többnyire kalandregényekkel foglalkozó Robert Louis Stevenson 1886-os kisregénye. Következzen a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete.

Ha nem akarunk kiszakadni Westeros világából, érdemes átfutni a tavalyi megjelenéseket, ugyanis két könyv és egy novella is kijött a gigantikus fantasy-univerzum kiegészítéseként. Közülük az egyik A Hét Királyság lovagja.

Az idei könyvhét egyik legérdekesebb témájú könyve Bokor Pál A film mint mozgás – Gondolatok a film szépségéről és szabadságárólcímű esztétizáló alkotása volt, amely furcsa párhuzamokkal (például a Körhinta és az Ének az esőben táncjelenetének [...]

Az időutazás napjáról azt írtuk, hogy az egyik legjobb magyar sci-fi és hogy szerzője, Brandon Hackett (akinek az írói álneve Markovics Botondot rejti) hamarosan megérik a nemzetközi piacra. Nemrégiben megjelent a folytatás Az időutazás tegnapja címen, a kérdés pedig az, hogy sikerült-e beelőznie a komplex módon összerakott első részt.

Most induló, retró jellegű sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy elkalauzoljuk az olvasót a geekség irodalmi gyökereihez. Habár az ókori görögökig nem kanyarodnánk vissza, igyekszünk a geekoszféra elengedhetetlenül fontos alapműveiből meríteni, amelyeket leginkább a "kötelező" jelzővel lehetne illetni. Első körben a modern horror megteremtőit vesszük górcső alá, ezúttal Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényén keresztül.

Mi is az Oscar-díj? Egy olyan elismerés, ami évről évre rengeteg kritikát kap, hisz odaítélői, a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai (akik átlagosan 62 éves fehér férfiak) erősen megkérdőjelezhető ítéleteket hoznak 20 kategóriában, amelyek jelöltjei alig fedik a teljes évi filmtermést.

A science-fiction irodalom, ahhoz képest, hogy relatíve fiatal, annyira tágas, hogy számolatlanul lehetne sorolni belőle a mára klasszikussá vált darabokat. Ezek közé tartozik Frank Herbert Dűne-ciklusa is, amelynek nem csupán lelkes koppintói akadtak, hanem folytatói is.

A science-fiction irodalom, ahhoz képest, hogy relatíve fiatal, annyira tágas, hogy számolatlanul lehetne sorolni belőle a mára klasszikussá vált darabokat. Ezek közé tartozik Frank Herbert Dűne-ciklusa is, amelynek nem csupán lelkes koppintói akadtak, hanem folytatói is.

A science-fiction irodalom, ahhoz képest, hogy relatíve fiatal, annyira tágas, hogy számolatlanul lehetne sorolni belőle a mára klasszikussá vált darabokat. Ezek közé tartozik Frank Herbert Dűne-ciklusa is, amelynek nem csupán lelkes koppintói akadtak, hanem folytatói is.

Az időutazás olyan fiktív technológia, amelyet a sci-fi írók tökélyre fejlesztettek az elmúlt száz évben. Manapság egészen hiábavalónak tűnhet ezzel kísérletezni, mivel az ismert standardok mentén haladva legfeljebb egy jó kalandregényt lehet kerekíteni.

Robert Merle nagy formátumú figura: írt történelmi témájú regényt, sci-fit, politikai drámát és szatírát is. Robert Merlére oly jellemző módon a Majomábécé is aprólékosan boncolgatja vállalt témáját, részletesen és érzelem dúsan meséli el Chloé, a bébi-csimpánz történetét.

Tom Cruise új blockbustere nem előzmények nélküli történet, ugyanis regény-eredetije már 10 éve létezik, szerzője, és immár magyarul is olvasható, amely rengeteg izgalmat igen, viszont Tom Cruise-t még nyomokban sem tartalmaz, csak a borítón.

A Doctor Who (avagy borzasztó magyar nevén, a Ki vagy Doki?) című brit sorozat hiába szerepel a Guinness Rekordok könyvében, mint a világ leghosszabb ideje műsoron lévő sorozata – tavaly ünnepelte jubileumi 50. születésnapját, valamint 33. évadát a széria –, s hiába örvend popkult státusznak Nagy-Britanniában, Magyarországon alig ismerik, kedvelői pedig még kevesebben vannak. Maroknyi táboruk számára hiánypótló kiadvány a Shada, amely azonban nemcsak a keményvonalas fanokat szólítja meg.

Sorozatunk első részében bepillantást nyertünk a műfaj eredetébe, történelmi és irodalmi vonatkozásaiba valamint a híres/hírhedt George A. Romero egy-két korai darabjára is ránéztünk. Ebben a részben megvizsgáljuk a zombiapokalipszis fogalmát és körül járjuk, hogy milyen két ős-archetípus mutatkozik meg ezekben az apokalipszist vizionáló feldolgozásokban.

Sorozatunk első részében röviden összefoglaljuk, honnan is ered az egész, manapság is roppant divatos zombi kultusz! Hallott-e valaki például Lugosi Béla Fehér Zombijáról? Tudjuk-e ki volt az a Nzumbe? Láttuk a Holtak hajnalát? Végigvesszük a főbb mérföldköveket és belemerülünk a zombi-filmek filozófiájába! ZOMBIK! HALÁL! MÖGÖTTES TARTALOM!