A modern Lupin szó szerint belopja magát a szívünkbe

Arsène Lupin izgalmas karakterének megszületése egyfajta reflektálás volt az angliai Sherlock Holmes őrületre. 1905-ben Pierre Lafitte újságíró azzal a kéréssel kereste meg író barátját, Maurice Leblancot, hogy találjon ki egy nagy olvasótábort generáló Holmes-stílusú karaktert. Mi sem lehetett volna nagyobb fricska, mint hogy nyomozó helyett egy Robin Hood-szerű, szerethető francia tolvajt alkosson meg. Lupin erényei közt számon tartandó, hogy csak olyanoktól lop, akik szerinte megérdemlik, teszi mindezt úgy, hogy közben az álcázás nagymestereként vonul be a köztudatba. A szimpatikus menekülő művész kalandjai olyannyira belopták magukat az olvasók szívébe, hogy 1905-től egészen 1939-ig töretlen sikerrel jelentek meg nem csak írásban, de színpadi művekben, televíziós filmsorozatokban (pl.  Arsène Lupin címmel 1996–97-ben bemutatott francia–kanadai televíziós rajzfilmsorozat, Pascal Morelli rendezésében), mozifilmekben (Jean-Paul Salomé rendezésében 2004-ben bemutatot: Arsène Lupin, francia–olasz–spanyol–brit film), és három animében is.

Az Omar Sy (Életrevalók) főszereplésével készült sorozat remekül átülteti a 19. századi kalandok sokaságát a modern technika korába. Bár nem teljesen úgy, ahogy a könyvekben szerepel, hiszen főszereplőnk csak felveszi Lupin nevének különféle anagrammáit. A történetben Assane Diopot felnőtt férfiként ismerjük meg, aki a híres Louvre padlóját takarítja éppen, mindenféle csodás műkincs között. Úgy hihetnénk, hogy ő csak egy egyszeri esendő ember, aki próbál jó apja lenni a gyermekkori szerelmétől született 14 éves Raoul nevű fiának. Assane élete akkor éri el igazán fordulópontját, amikor a történetünk ténylegesen elkezdődik: megérkezik a Louvre-ba az évekre eltűnt Marie Antoinette nyaklánc.

A sorozat előrehaladtával gyorsan kiderül, hogy Assane valójában nagy megtévesztő, aki alaposan eltervezi a lépéseit. A néző számtalan visszaemlékezésnek köszönhetően kap teljesebb képet a férfi életéről és annak valódi mozgatórugójáról. Fekete bőrű kamaszként gyorsan megtapasztalta, hogy a rasszizmus milyen könnyen áldozattá tud tenni egy olyan becsületes embert is, mint az édesapja,  akitől a botrány kitörése előtt megkapja ajándékba Arsène Lupin úri tolvaj történetét. Babakar Diopot munkaadója, a kőgazdag Pellegrinis vádolta meg az igen drága Marie Antoinette királyné nyakékének ellopásával. A bebörtönzés, és becsületének megszégyenítése után Diop a cellájában öngyilkosságot követett el. A fiatalkorú Assane nem bírta elfogadni apja halálát, ezért elhatározta, hogy bármibe kerüljön, ő kideríti az igazságot és bebizonyítja apja ártatlanságát.

Többek között ebben is különbözik a regényekből ismert Lupintól, hiszen ő egyfajta Robin Hood szerű tolvaj, Assane-t pedig a bosszúvágy és az igazság hajszolása élteti.

A másik érdekesség pedig, hogy míg az olvasók állandóan valamelyik álcájában látták maguk előtt a híres úri tolvajt, addig a néző végig tudja, milyen is Assane Diop valódi arca.

Omar Sy azért is kiváló választás a szerepre, mert ez a kedves mosolyú óriás, a megnyerő modorával és furfangos észjárásával azonnal szimpátiát vált ki mindenkiből. Bűntetteinek alapjául Arsène Lupin történetei szolgálnak, tehát nem erőszakos módon jut pénzhez, hanem álcával és megtévesztéssel rövidíti meg a mocskosul gazdag emberek vagyonát. Mindamellett, hogy szerethető karakter, még vicces is, főleg miután bebizonyítja, hogy másodjára is sikerül elopnia egy Fabergé-tojást.

Az igazságvágy mellett, megmutatkozik Assane könyörületessége is. Anélkül próbálja meg leleplezni Pellegrinis-t, hogy azzal másoknak ártana, miközben ez válik az egyik gyenge pontjává is. Pengeélen táncol a magán- és a titkolt élete között. Végigkövethetjük, hogyan próbál meg jobb apa lenni, miközben még arra is hajlandó, hogy egy időre börtönbe kerüljön az igazság felderítésének reményében. Láthatjuk őt akkor is, amikor a dolgok kezdenek eldurvulni, és ráébred, hogy ennek a igazsághajhászásnak áldozatai is lehetnek.

Természetesen, ha egy történetben van tolvaj, akkor lennie kell egy nyomozónak is, aki  jelen esetben Guedira tiszt (Soufiane Guerrab).

Az egész francia rendőrségen egyedül neki tűnik fel, hogy bizonyos bűnesetek között személybeli összefüggés van. Itt vissza is köszön a rasszizmus azon formája, miszerint a fekete férfiak mind ugyanúgy néznek ki, legalábbis ők nem tudják megkülönböztetni őket. Továbbá a sorozat elég erősen épít a korrupcióra és az “ahol a pénz, ott a hatalom” elvre. A rendőrség folyamatos megvezetése, kísértetiesen hajaz a Taxi című francia film rendőreinek átejtésére. Körülbelül itt is ugyanannyira veszi komolyan a rendező a rendőrséget, mint az autós kalandfilmben. Guedira tiszt az egyetlen, aki valamennyire olvasottnak mondható az egész örsön, ugyanis egyből feltűnik neki egy Arsène Lupintól vett csel. Még akkor is bugrisnak nézik társai szerencsétlent, amikor egyértelműen felfedi az úri tolvaj nevének anagrammáit, melyeket Assane használt különböző álcáinak felöltésekor. Az első évad alapján Guedira tisztet egész szimpatikus karakternek könyvelhetjük el, bár ki tudja, mit hoz még a második felvonás.

A sorozat fényét emeli továbbá, hogy olyan rendezők dolgoztak rajta, mint Ludovic Bernard (Kezedben a sorsod), vagy az ismertebb Louis Retterier (Szemfényvesztők, A hihetetlen Hulk, A nyakörv). A forgatókönyv feszessége, a visszaemlékezések megfelelő időzítése dramaturgiai szempontból nagyon rendben van. A sorozat azonban nem mindenben tökéletes, hiszen ma már elképzelhetetlen, hogy egy igen fontos VHS kazettára rögzített anyagot ne digitalizáljunk azonnal, miközben legalább két biztonsági másolatot is készítenénk róla. Illetve, hogy egy ilyen feltűnő jelenséget, mint Assane egyetlen térfigyelő vagy beltéri kamera sem tud rendesen megörökíteni, holott ő maga profi technológiával dolgozik.

Sajnálatos módon a Covid itt is bekavart a sorozat alkotói folymatába, ezért kaptunk csupán 5 részt januárban. A Netflix a teljes első évad kettéválasztása mellett döntött, hiszen a második felével még zajlanak a vágási folyamatok.

Összességében elmondható tehát, hogy a Lupin egy jól összeállított sorozat, Assane pedig egy kiválóan megformált karakter. Egy nagydarab óriás, mély érzelmekkel, széles, megnyerő mosollyal kinek ne lenne szimpatikus? Reméljük, hogy a második évadot is ilyen izgalmakkal teli percekben szurkolhatjuk végig, amire az utolsó rész vége nagyon jó alapot szolgáltat. Csak győzzük kivárni a nyarat. Addig is olvashatjuk magyarul a könyvet, ugyanis a Cartaphilus Kiadó megörvendeztet minket egy új kiadással.