Film

Minden lehet kung-fu: még egy multiverzumnyira duzzasztott családdráma is

“Minden lehet kung-fu” - hangzik el Dan Kwan és Daniel Scheinert (röviden: the Daniels) legújabb filmjében. A Minden mindenhol mindenkor ezt pedig szó szerint is veszi. A műdildókorbácsból a lányod el nem fogadásából és saját kisiklott életedből is lehet kung-fu. És mindez mindig mindenhol mindenkor működik. Spoilermentes filmkritika. És beszéljünk róla a Raptorsimogatóban!
Korábban a témában:

A Danielek Az ember, aki mindent tudott filmje már nagyjából előrevetítette, mire számíthatunk a párostól: meghökkentő, elborult ötletekbe csomagolt emberi üzenetekre. A lakatlan szigeten kikötött férfi és annak fingó hulla barátja után a Danik a kung-fu filmek iránti rajongásukat és eköré szőtt szeretetmesét hoztak. A történet középpontjában Evelyn Wang (Michelle Yeoh) áll, kínai bevándorló, akinek minden a nyakába szakad. Rendeznie kell férjével (Ke Huy Quan) közös mosodájuk adósságait, miközben a férje válni akar. Érkezik Kínából beteg édesapja (James Hong), aki elöl pedig el kell titkolni, hogy lánya, Joy leszbikus (Stephanie Hsu), és hogy mellesleg az amerikai élet nem jött be úgy. Evelynnek ez így is bőven sok, de az univerzum tartogat számára valamit: az alpha univerzumból érkezett férje-Wang közli vele, hogy rajta áll vagy bukik a világ összes lehetséges univerzumának sorsa! Ugyanis egy hatalmas erő, Jobu Tupaki közeleg, amivel csak ő, Evelyn veheti fel a harcot! 

A játékidő tetemes részéig a film egy világmegmentős kalandnak álcázza magát annak minden, a Danielekre jellemző őrült húzással. Csekély tudományosságot, ám annál több sajátos ötletet tartalmazó sci-fi koncepción alapszik a párhuzamos világok működése. A multiverzumok sora döntéseink ezeregy-féle lehetséges kimenetele szerint nőnek gomba módra, amik között ugrálni a lehető leglehetetlenebb cselekedetekkel lehet.

Például egy kiadós seggest ugrani egy tűéles kupába. Vagy felszippantani egy mozgó legyet.

Esetleg egy jó szadomazo kezelésben részesíteni valakit a keresztényi szeretet nevében.

Így minden lesz a film, csak kiszámítható nem.  A képtelen és WTF pillanatokban persze felfedezhetőek a Danielek nagy kedvencei is, a kung-fu filmek vagy éppenséggel a Mátrix irodaházi akciójelenetei. De még olyan váratlan filmek is beemelődnek, mint például a Pixar L’ecsója – természetesen a lehető legváratlanabb helyen.

Lehetetlen események mellett elképzelhetetlen világokból sincs hiány: Mi lenne, ha az emberiség evolúciója során az ujjaink virslikké fejlődtek volna? Vagy ha egyáltalán nem jött volna létre az intelligens élet, és csak kövek lennénk a semmi közepén? Minden, ami pihent aggyal elképzelhető, az a Minden mindenhol mindenkorban meg is történik, csak győzzük követni. Ugyanis az ötletorgiavonaton sosincs fék, ami a kétórás játékidő alatt néha kuszának vagy egyszerűen túl soknak érződik. De ennek ellenére minden a helyén van és működik. Az élményt és persze a minimalista díszleteket csak fokozzák Shirley Kurata jelmezei, aki a wuxia filmektől kezdve Grimes videoklipjeit vagy a japán street fashiont megidéző ruhakölteményekig mindent bedobott.

Jobu Tupaki megjelenésével hamar világossá válik, hogy jelen film nemcsak egy multiverzumos kung-fu film, hanem egy a Pixar Pirula Pandájához hasonló témákat feszegető mozi. Evelyn hiába éri el minden világ legjobbjait, hogy legyőzze a mindenséget fenyegető veszélyt, ha ehhez saját életének rendbetételén keresztül vezet az út. Evelyn számára a leterhelt édesanyától a mindennel megbékélő nőig hosszú út és több megvilágosodási folyamat vezet, mely az őrült akciójelenetek kereszttüzében is tiszta vezérelve a filmnek. A három részre – a háromszavas filmcímnek megfelelő alcímekkel ellátva – osztott történet terápiaként szedi ízekre, majd rakja újra össze Evelyn félelmeit, szorongását és a megbánt lehetőségeket.

Egy idő után nem is azért drukkolunk neki, hogy Jobu Tupakit puszítsa el, hanem saját traumáit győzze le.

Utazása során pedig olyan klasszikus üzeneteket közvetít, minthogy fogadjuk el egymást úgy, ahogyan vagyunk, vagy ha arra van szükség, hagyjunk időt a másiknak, legyünk türelemmel vele. Továbbá a film a generációk közötti feszültségek, sérelmek továbbviteléről is sokat beszél a multiverzumon keresztül, melyek bárhol is legyünk a világegyetemben, egyetlen világugrással nem oldhatóak meg. A kezdetben bénácska és bizonytalan Evelyn szerepében tökéletesen helyt áll Michelle Yeoht, aki legtöbbször határozott, harcias nőket alakított filmjeiben, és karrierje kezdetén azért vált ismertté, mert sosem használt akciójeleneteiben kaszkadőrt. Játékában is ott van az a fokozatosság, ami Evelyn karakterfejlődését jellemzi: zavarodott mozgását multiverzumos előremenetele szerint hozza csúcsra, vagy épp vált élesen egy abszurd jelenet és egy kimért pelcsán rúgás között.

A Minden, mindenhol, mindenkor pont egy olyan mozi lett, amiért szeretni lehet a független, nem franchise-t építő mozit vagy csak magukat a Danieléket. Bátor, sokszor elborult ötletek halál komoly kivitelezése, ami alatt azért olyan szívhez szóló üzeneteket rejtettek el, mint a család, elfogadás és szeretet.

Nem mindennapi film, ami azért elég földhöz ragadt ahhoz, hogy ne forduljunk ki a moziból a legelső trófea seggesnél.

Minden mindenhol mindenkor (Everything Everywhere All at Once) – amerikai sci-fi vígjáték. Játékidő: 132 perc. Hazai premier: 2022. április 21. Értékelés: 8,5/10 alpaverzum raptor

Kedves Raptoriánusok! Elindult Facebook csoportunk, a Raptorsimogató! Várunk téged is. FB csoport elérése itt.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Roboraptor Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.